Szeptember 12-én ellátogattunk az ideai belgiumi overlander találkozóra, egy Antwerpen melletti kisvárosba, Ranstba (http://www.overlanders.be/treffen). Azért mentünk, hogy lássunk egy csomó Land Cruisert és Land Rover Defendert, és majd jól ellessük, hogyan kell berendezni az autót és hogy jöjjön ki minden berendezésünk és felszerelésünk 800 kilóból.

Ehhez képest az első élményünk a megdöbbenés volt: a felsorakozott 60 autó kétharmada kamion volt: Iveco, Man, Unimog, stb. Annyira megilletődtünk tőlük – és annyira nem a mi műfajunk -, hogy nem is csináltunk több képet róluk… Így nincs képünk a krómozott hűtőről, a mosógépről és a három méter magasan a kamion végén parkolt sportmotorról sem. 

De még a terepjárókból is csak elvétve láttunk olyat, ahol a karosszéria legalább nagyjából érintetlen volt. Legtöbbjük csinos felépítményt viselt a hátán/tetején, többnyire egyedileg dekorálva.

Nagyon úgy tűnt, hogy egyedül mi érkeztünk autó nélkül, a fél tizenegykor még ébredező, kávézó táborban elveszettnek éreztük magunkat. Aztán azért elkezdtünk szóba elegyedni a többnyire flamand és holland résztvevőkkel, hogy megmutassák nekünk az autójuk okos megoldásait. Például arra, hogyan vigyünk magunkkal mindig kéznél lévő vacsorázóasztalt.

Vagy hogyan rögzítsük a homokvasat.

A leghosszabban Nathaniellel és Anitával (http://www.tangatanga.com/natina) beszélgettünk, akik egy hippi VW kisbuszban szelték át az Amerikákat. Ők aztán ingazán spóroltak a súllyal, az egyész bútorzatuk polikarbonát lapokból állt, amelyeket madárkalitka-építőelemek tartottak össze.

Találkoztunk árusokkal is, két sátor is felkeltette az érdeklődésünket. Az egyik egy embermagasságú, de pár perc alatt felállítható önhordó sátor. A másikat pedig az autóhoz lehet rögzíteni, így akár egybe lehet nyitni a csomagtérrel.

 Összességében persze kicsit tartunk attól, hogy mi legjobb esetben is csak a látottak minimumát hozzuk majd, de annál jobban fogjuk szeretni.