Az útra egy 1998-as gyártású Toyota Land Cruiser HZJ75-ös autóval készülünk. Ez az egyik legjobb típus a célra: jó terepképességek, nagy csomagtér, és ami a legfontosabb: bízhatunk benne, hogy nem hagy az út szélén. Afrikában gyakori a típus, ezért számíthatunk rá, hogy mindenhol találunk szerelőt és alkatrészt is. A típus annyira bevált, hogy még mindig gyártják, Európába persze a környezetvédelmi szabványok miatt nem lehet behozni az újabb darabokat átalakítás nélkül. 

Akit a számok érdekelnek: 4,2 literes dízel motor, 120 lóerő, dupla üzemanyagtartály, 200x145x115 cm-s csomagtér, 800 kiló hasznos súly. Cserébe nem sok faxni: a központi zár, az égve maradt lámpára emlékeztető pittyegés (jó tudni: ha a lámpát égve hagyjuk, akkor lemerült akkumulátorral a mégoly megbízható autó sem fog elindulni), az ABS, a légzsák és az elektromos ablakemelő luxusát mellőznünk kell. De hát apáink első autójában sem volt ilyesmi felszerelés.

A mi autónkat, ha minden igaz, a Balkánon helyezte forgalomba a magyar állam, majd Magyarországon a Vöröskereszt koptatta. Az évek persze nem múltak el nyomtalanul, de egyelőre nincs okunk panaszkodni rá (bár mintha bután járna üresben...). Esetleg valamelyik olvasónk találkozott vele korábban?

Egyelőre ennyit, úgyis annyit fogunk még írni róla, hogy megunjátok...