Ez az igazság. Aki Afrikában akar utazni európai rendszámú autóval, annak rengeteg adminisztrációval, tökéletesen értelmetlen költségekkel és számos kifejezetten ellenséges akadállyal kell szembe néznie. A leleményes utazó ezért sokszor használja ki azt, hogy nehéz ellenőrizni az állításait vagy külföldi papírjait. Trükközik vagy közokiratot hamisít, ki így, ki úgy. Bemutatunk néhány példát, a kommentek között pedig örülnénk a rendkívül leegyszerűsítő és kategorikus erkölcsi ítéleteknek.

Laminált másolat
A legártatlanabb trükk az, hogy a turista az eredeti okirat laminált másolatát adja csak át. A cél az, hogy az esetlegesen korrupt hatóság ne ejthesse túszul az egyedi okiratot. A jó minőségű másolat eredetiségét a legritkább esetben kérdőjelezik meg, de olyankor is nyugodtan be lehet vallani, hogy másolat, átadni az eredetit, és elmagyarázni, hogy a sérülések megakadályozása miatt van szükség elővigyázatosságra.

Mentőöv
Amikor arról beszélgettünk egy kedves utazóval, hogy milyen kellemes meglepetés volt Nigériában a számtalan ellenőrzőpont, és könnyedén meg lehetett úszni korrupció nélkül, megosztottuk praktikáinkat is. Ő mosolyogva lobogtatta az utolsó mentsvárát, egy házilag szerkesztett, hazája címerével ellátott formanyomtatványt, ami angolul és franciául kérdez rá a korrupciós cselekmény részleteire. Mielőtt kifizetné a követelt összeget, közli az érintettel, hogy neki a saját országa törvényei alapján köteles jelenteni minden bírságot vagy egyéb kifizetést, és kéri, hogy fizetés előtt szíveskedjenek kitölteni az ívet, személyes adatait, az összeget és annak jogcímét. Állítása szerint eddig egy húszeurós 'bírságot' úszott meg vele.

Biztosítás
Számos afrikai országban kötelező a felelősségbiztosítás. Van ahol egyszerű és olcsó beszerezni (pl. a nyugat-afrikai országokban egységes carte brune), van ahol egyszerű, de drága (pl. a közép-afrikai carte rose), végül van, ahol csak követelik a rendőrök, de nincs életszerű beszerzési lehetőség. Erre az esetre találta ki egy másik overlander, hogy az egész világra kiterjedő biztosítást hamisít magának, és azt mutogatja mindenfelé.

Carnet de passage
Az egyik legbosszantóbb kötelezettsége az utazóknak, hogy minden egyes országba ideiglenesen be kell importálni az autót. Az országok fő célja annak megelőzése, hogy valaki az importvám megfizetése nélkül adja el az autóját. Szerencsére nemzetközi szerződés keretében jó pár állam elfogadja az autó útlevelének is tekinthető Carnet de passage en douane-t. A füzet jellegű okiratot minden belépéssel és kilépéssel együtt le kell pecsételtetni. Viszont az a hátulütője, hogy az autó értékével hasonló nagyságrendű összeget kell hozzá letétbe helyezni, és komoly a kockázata, hogy lehívják, akkor is, ha ellopják az autót, vagy csak elveszik a papír. Egyszerű trükk, hogy az autó értékének töredékét vallják csak be. Mi több olyan utazóval is találkoztunk, aki mesterien hamisított, perforált, színes bélyegzős okiratot használt sikerrel nem egy afrikai országban. Valójában nem károsítják meg ezeket az országokat, hiszen az autót annak rendje és módja szerint kiviszik az országból, de emögött csak a saját lelkiismeretük, nem pedig a letét és az okirat kibocsátójának hitelessége a garancia.

Rendszám
Ez eddig a legdurvább, amivel találkoztunk. Annak érdekében, hogy az otthoni kötelező adókat és biztosítást ne kelljen megfizetni, egy utazó ideiglenesen kivonta járművét a forgalomból, és rendkívül meggyőző, de kézzel festett rendszámmal helyettesítette az eredetit. Az autó papírjain ez a rendszám szerepel, tehát - hacsak nem vizsgálja meg valaki alaposan a rendszámot - lebukni nem lehet.

Maga is támogatja a korrupciót
Ez a legkényesebb kérdés. Mit tegyen az utazó, ha egyszerűen nem engedik tovább jogtalan fizetés nélkül? Érveljen, tiltakozzon egy órát, akár kettőt! De négyet vagy egy napot? Forduljon meg és irány haza? A legtöbb bevétele sajnos a kitartóan korruptaknak van. A legrosszabb példa, amit ismerünk, egyes overlander kamionok utazóié. Húsz ember nem fog várni órákat 20 dollárért, hamar összedobják. Azt hallottuk, hogy szinte mindig fizetnek egy kisebb összeget. Ember legyen a talpán, aki két nappal egy ilyen csoport elhaladása után kidumálja magát: fölényesen és magabiztosan vágták nem egyszer szemünkbe, hogy ennyi az annyi és két napja kifizették mások.
Még nehezebb ügy, amikor a követelés formálisan jogos. A Kongói Demokratikus Köztársaságban számla ellenében, látható árlista alapján követelnek nem egyszer 20 km göröngyös földút használatáért 50 amerikai dollár útpénzt a külföldi rendszámú autóval érkezőktől. Legitimnek tűnik a követelés, de közben rendkívül aránytalan, hiszen ugyanezen a szakaszon a helyieknek 3 dollár a tarifa. Az utazók viszont azt mesélik, néhány óra értetlenkedés után az útpénzszedők beérik egy rádióval, 8 euróval vagy két doboz magyar cigivel...