Íme egy totálisan szubjektív lista a Szenegál és Gabon között útba ejtett kilenc ország street foodjáról. Elöljáróban annyit, hogy tapasztalatainkat szó szerint az út széléről szereztük. Igazán ritkán járunk igazi étterembe, így a helyi gasztronómia csúcsa valószínűleg elkerül bennünket. Ehelyett többnyire az út szélére települt, jóindulattal kifőzdének nevezhető helyekre ülünk be, két összetákolt faasztal és a hozzájuk tartozó műanyag kertiszékek társaságában. Az esetek másik felében ennél is lejjebb adjuk, lásd első pont.

1. A kondéros nénik az istenek

Meleg készételt a leggyorsabban az út szélén egy pult mögött álló, kondérokkal és műanyag vödrökkel felszerelt hölgytől lehet kapni. Ha szerencsénk van, akkor még evőeszközt is öblít nekünk gyorsan. A francia nem mindig közvetített köztünk, pláne ha Zsuzsi csekkolta a kaját, így praktikusan szemrevételezés alapján döntöttük el, mit szeretnénk. Ritkán csalódtunk, különösen ha az ár-értékarányt nézzük: volt, hogy komplett babos-spagettis-rizses reggelit 50 forintért kaptunk (Burkina Faso), de még a drágább országokban is általában ketten megvoltunk 1000-1500 forintból ebédre.

2. A keserű íz is íz

Mi nem tudunk egyetlen keserű ételről sem az európai konyhából. A padlizsánnal néha megszívja az ember, de nem főzi szántszándékkal keserűre. itt viszont igen. Az itt kóstolt kisebb, többnyire vajszínű, vagy Gabonban épp piros-sárga-zöld padlizsán mind kifejezetten keserű volt. A házigazdáktól tudtuk meg, hogy a Burkina Fasóban vásárolt, almapaprikára hajazó zöldségnek is az a funkciója, hogy keserűszószt főzzenek belőle. És főznek is, az egyik kedves szószunk kábé csak annyiban különbözik a spenóttól, hogy keserű ízt hagy a szánkban.

3. Ami nem csíp, az nem étel

A nigériai konyhánál dobtuk be a törülközőt. Válogatott chilit a legszegényesebb piacon is árulnak és természetes, hogy van csípős szósz minden étkezdében.

4. Bushmeat

Ghánától Kamerunig a bozóthús ott van az afrikai étkezdék mindennapi kínálatában és gyakran az út mellett is. Hogy mi a bozóthús? Bármi, óriás csigától kezdve nagyra nőtt patkányon, antilopon, kígyón, rákon át a majomig. Ebolát félretéve mi prűdek vagyunk ilyet enni. Még nem volt alkalmunk megkérdezni, hogy miért teszik ki több órára a napra a frissen vadászott, döglött állatot egészben, és honnan tudják, mikor kell leszedni…

5. Kenyeret mindenhol lehet venni

Azt hittük, úgy járunk majd, mint a Fülöp-szigeteken, ahol nehezen tudtuk megszokni, hogy reggelire is rizst kell enni. Ehhez képest kenyér kábé mindenhol van, értve kenyér alatt a volt francia gyarmatokon a baguettet, a volt angol gyarmatokon (Ghána, Nigéria, Kamerun két tartománya) pedig valami rettenetes, édes zsúrkenyeret.

6. Simán lehet joghurtot kapni

Zsuzsi nehezen van meg tejtermék nélkül, és előre felkészült arra, hogyan fog majd házilag joghurtot készíteni. Erre az út során végül is még egyszer se került sor, kábé minden vidéki kisboltban lehetett valamilyen joghurtot kapni. Nem kifejezetten olcsó, egy kis pohár natúr joghurt kábé 150 forint, de ez belefér. Zsuzsi külön élvezi, hogy kipróbálhatja a burkinai és kongói joghurtot, plusz a helyi különlegességeket: Szenegál és Togo között fonióval (helyi gabona), kuszkusszal előrekevert, édesített joghurtot is lehetett kapni, fincsi volt. Arra vigyázni kell, hogy néha még a fedlapon natúrnak jelzett joghurt is tartalmaz némi hozzáadott cukrot… Tejet venni egyébként már sokkal nehezebb: szinte csak ez európaiaknak szóló drágább boltokban árulnak UHT-t, Nyugat-Afrika szerte 600 forint körüli összegért. Végül: sajt csak macisajt van (Vache qui rit) ami érdekes módon még Afrikában se igényel hűtést…, illetve néha útszélen snackként árultak grillezett sajtot, azt szerettük. Egyébként egy vagyont kell a sajtért a drága expat boltokban fizetni

7. Imádják a forró olajban sült tésztát

Van lángosra hajazó, amikor halszószt vagy csípős szószt adnak mellé, de többnyire farsangi fánkot és csörögét koppintó sütikéket mindenhol lehet kapni, darabját kábé 10-20 forintért. Sokszor, különösen reggeli időben az út mellett sütik, de általában nagy műanyag vödrökben árulják őket egész nap. Meglepő, de sokszor még így is finom marad. Olyan cuki nevet adnak nekik mint például frufru Burkina Fasóban, vagy pufpuf Kamerunban. Na nem mintha a név sokat számítana, ahány család, annyi recept. Két kedvencünk a tojással töltött fánk és az amelyiknek banán van keverve a tésztájába!

8. Imádják a fufuféléket

Először a magyarázat: különböző széttört, pépesített gabonát valahogy összefőznek, jobb esetben knédli, rosszabb esetben takony állagúvá. Gabonától, helytől függően ez to, fufu, garri, banku, stb. Említhető még ezek egyik rokona, a fermentált kasszáva. Gyakran celofánba vagy nejlonzacskóba csomagolva szolgálják fel éttermekben is, illetve árulják az út szélén, a fermentált kasszávát leszámítva, amit banánlevélbe csomagolnak. Ja, ezek a kenyérpótlékok is sokszor keserűek. Zsuzsi nem szereti őket, a fermentált kasszávát leszámítva, de annak is olyan szaga van, hogy nem lehet az autóban tartani.

9. A szenegáli konyha

Szerte Nyugat-Afrikában kétféle jelzős konyhát látunk hirdetni: afrikait (!) és szenegálit. A szenegáli konyha leggyakrabban egy ételt jelent, a thieboudienne-t (csebudzsen), ami fűszeres apró rizs kis darab hallal, egy répával, egy negyed káposztával és még egy darab épp kéznél lévő zöldséggel. Zsuzsi bármikor meg tudja enni, Csabát a világból ki lehet üldözni vele. Kivételesen a szenegáli étel csak más alaposan fűszerezett rizsételt jelent.

10. A gyümölcs- és zöldségárusításról

A zöldséget, gyümölcsöt mindenfelé csak kupacokban, alkalmanként vödörben árulták, magyarán paradicsomot négyesével, uborkát hármasával, mikor hogy jött ki a szabályos gúlaalak. Ez azt is jelentette, hogy ha a fene fenét eszik, akkor se adnak el egy darab uborkát. Az út szélén nagy tételben árult zöldség-gyümölcs olyan csábító volt, hogy többször ránk rohadt. Egy tucat papaya, egy vödör avokádó vagy paradicsom, mondjuk 500 forintért, és napokig mást se ettünk reggelire meg vacsorára.

11. A köret a főétel

Ha megkérdeztünk egy burkinai kondéros nénit, hogy mit lehet nála enni, azt mondta, hogy rizst. Külön kérdés nélkül adtak hozzá húst vagy halat, de nem volt magától értetődő, hogy előre közöljék, mit kapunk a rizshez.