Bármily hihetetlen, az út egyik legnagyobb kihívása az egyszerű autóvezetés. Csabának csekély vezetési tapasztalata, Zsuzsinak mindössze egy jogsija van. Afrikában pedig homok, sár, köves és tönkrement utak várnak ránk, ráadásul az autónk is inkább hasonlít teherautóra, szóval gyakorolnunk kell. Különösen a négykerék-meghajtásra. Csaba az út elsődleges sofőrje, az ő beszámolója következik:

A felkészülés első lépéseként Tom Sheppard Four-by-four driving című könyvét olvastam át, amit szívből ajánlhatok.

Igazi gyakorlatot természetesen csak Afrikában fogunk szerezni, de a Hungaroring Vezetéstechnikai Centrum egynapos tréningjén meg lehet tanulni a technika működtetését és az egyszerűbb fogásokat. Az a pár óra komoly segítséget nyújtott, hogy nehéz terepen is megbízzak magamban és az autómban, türelemmel és higgadtsággal közelítsek az akadályokhoz.

A tréning rövid elméleti bevezetővel kezdődött. Egyáltalán nem magától értetődő, hogy mikor melyik kerék forog és mikor melyik kerék hajt. Példának iderakom ezt az animációt a differenciálműről:

Ez a csodálatos szerkezet egyrészt lehetővé teszi, hogy az autóval kanyarodni lehessen (a belső kerék kevesebbet forog, mint a külső), másrészt sajnos megakadályozza, hogy a kipörgő kerékkel azonos tengelyen forgó másik kerék meghajtsa az autót. Erre találták ki ugyan a differenciálzárat, ami viszont nincs a mi autónkban… De azért itt van róla egy videó:

A gyakorlati részben három pályán feszegettük az autó és sofőrjének határait.

A motocross pályán meredek emelkedők, lejtők és komoly oldaldőlésszögű rézsü mutatta meg, hogy a terepjáró nem borul fel egykönnyen.

A felezőváltó bekapcsolásával azonnal egyértelművé vált, hogy az autó terepen sokkal jobb, mint közúton. Városban komoly frusztrációt jelent, hogy a csuklós busz is lerajtol a lámpánál és 130-ról meg álmodni se lehet. Cserébe felvisz olyan emelkedőn is, ahol nem látni az utat a dőlésszögtől, és egyesbe’ levánszorog egy olyan lejtőn, ahol csak a biztonsági öv tartja az ülésben a sofőrt.

Feltéve, ha tapadnak a gumik. Az akadálypálya megmutatta, hogy a mi differenciálzár nélkül felszerelt autónk ugyanis könnyedén megakad, „leátlózik”, ha két átellenes kereke nem tapad. És akkor hiába az agresszív terepgumi (darabja 25 kiló), hiába a nagy teljesítmény, az egyik kerék pörög, a másik áll, az autó pedig nem megy sehová. Sorozatban tizenötször...

Ilyenkor a lendület, esetleg tereprendezés (azaz: ásás, dombépítés) segíthet. Vagy – mint esetünkben – a sárral megtelt gumik nyomásának leengedése 1 bárra (Cooper S/T Maxx 265/75, ha valakit érdekelne).

A gyakorlati oktatás a Hungaroring kellős közepén lévő erdőben zárult. A fák között az autó épp elfér, a kanyarok gyakran élesek, az emelkedők és a lejtők meredekek, itt-ott gödrök bonyolítják a tapadást, a talaj pedig puha. Bár a mi autónkon nem tűnnek fel, kisebb horpadásokat, karcolásokat biztos szereztünk. A természetes akadályok azonban igazi nehézséget nem jelentettek, ha kell lendületből, nagy gázzal, a sárdarabokat hajigáló kerékkel is, de mindenen átmentünk.

(Köszönet Katona Csabának a tréningért és a videókért)